Hogy mikor kezdődött az ének, abban nem tudtunk pontosan megegyezni, de valamelyik ősszel volt az is. A harmadikról előbb halk dúdolás szűrődött ki, mintha valaki járna-kelne a lakásban, valamit keresve, szobáról-szobára. Nem is tűnt volna fel...
Reviczky Gyula: Magamról
Rossznak mondod a világot, Dőresége bosszuságod; Siratod az élet álmát, Földi gondok durva jármát; Felpanaszlod lázban égve: Bölcs elméje, jók erénye S fényt sugárzó lángod, ég, Csak hiúság, búborék. Óh, pedig hány perczed, órád Volt, midőn e...
Grócz Attila: …a nő hangja
A szirtfokon állt, egyedül, – a vízzel szemben. Gyakran jött ide, otthonról indult a víz felé majd minden nap, – s a délutáni, néha estébe nyúló séták mindig itt értek véget. A tengernél. Meleg szél fújt, meleg párás szél. A fehér ruha, amit...
Grócz Attila: Évezredek küszöbén
a hattyú utolsó éneke szemeidben látható utat rajzolt a tegnapi fény a tájon álom-vágyból font zöld ívek hajolnak a párkák tenyerén, s visszatekintve látod: ócska, gyűrött kabátodból kikopott arcod már nem enyém, nem enyém – toporogsz az...
Győrffy Ákos: Reggeli gyakorlatok (1)
Hideg volt, később enyhült. Váltakoztak a légáramlatok. Jött fel a nap, haladtam felfelé. Hallgatag élőlények erős illata. Úgy néztem, mintha sosem láttam volna még. Mint ahogy tényleg soha nem láttam még. Először vagyok itt, nem lesz még...
Sütő Zsolt: Lélekzet-nemzetség
fénymagok a szíved mélyén sebeiden, vágyaidon át érinthetem őket – éltető szeretet-cseppek, gyönyör-zuhatag – fénymagokból lassan, szépen kinyíló fényemberek
Hoszai Macuo: Martin Scorsese: Némaság
„A lélek történetén kívül nem létezik más történet, a lélek nyugalmán kívül nem létezik másik nyugalom.” Teremtésünk zárt, boltozatos terében erjed a fölhalmozott idő. Sorsok, istenek, népek és háborúk egymásra feszülő, torlódó világa, a...
Hamvas Béla: Karnevál (részlet)
„Az evangéliumi ember az a nő, aki a drága kenetet az úr fejére önti, egy kicsit egzaltáltnak látszik, de nem az, nem intellektuális. sőt szellemben koldus, gyerekes és irreális és enthuziszta (ó igen aki enthuziszta az szükségképpen fantaszta)...
Budaházy Éva: Víz tükrében templom
Víz tükrében templom Előhang Tengerpart. Sziklafehérség, égvize kékség. Végtelen távlatok, mérhetetlen terek és a pillanat. Az egyetlen és örök pillanat. Szelídülő sziklaszirten templom. Önmagára néznek ablakszemei. Harangtornya ég felé tör...
Grócz Attila: Levél a méhesből
Levél a méhesből Drága Asszonyom! Számunkra, kiket – hiszem ezt – összekapcsol az örökkévalóság, kik az időn túlról jövünk mindaz, mit itt mondok súlytalan. Súlytalan, hogy a mindenségre tapadó tenyereink sorsvonala rövidebb, vagy hosszabb időre...
Hamvas Béla: A Vízöntő
A Vízöntő Uszpenszkij írja, hogy az egész földön, faji, népi, vallási, társadalmi, műveltségi, területi, korbeli, nembeli különbségektől teljesen függetlenül, tökéletesen új, hatodik emberfaj van kialakulóban. A new race – az új emberfaj...
Barcza Katalin: Három halál
Sírni hallottam a szelet. Úgy sírt a szél ezen az éjjelen, akár egy elhagyatott, megriadt kisgyerek. Kint futkosott az udvaron, benézett minden zugba, az összes apró testű, zizegő bokor mögé, átfürkészte a fenséges, komoly fák rejtelmes lombjait...