KARL VON ECKARTSHAUSEN: A FELHŐ A SZENTÉLY FÖLÖTT (részlet)

1. LEVÉL – részlet

Az igazság vezeti el az embert a boldogságához. Tudjátok neki ezt nyújtani? Amit ti igazságnak neveztek, az érzéki, vagyis tartalom nélküli dolgok fogalmának üres formája, melyhez kívülről az érzékekkel fértek hozzá, és az észlelt viszonyok szintézisét az értelemmel soroljátok be tudománynak vagy őrületnek. Anyagi szinten semmi igazságotok nincsen, a szellemi és anyagi princípium számotokra Noumen2. Az erkölcsi igazságot – akár az elméletit, akár a gyakorlatit – az írásokból és a hagyományokból vonjátok ki. Mivel az eszetek princípiuma az önállóság, és az akarat motívuma csak az egoizmus, ezért a kényszerítő erkölcsi törvényt vagy nem látjátok a világosságotokkal vagy visszataszítjátok az akaratotokkal.

Ennyire jutott a mai felvilágosodás. Az egoizmus a filozófiai képmutatás köntösében a romlás gyermekét szülte a világnak. Ki állíthatná, hogy a Nap delel, ha egyetlen fénysugár sem örvendezteti a környéket, semmilyen meleg sem élteti a növényeket?

Ha az emberek bölcsessége nem javul, semmilyen szeretet nem teszi őket boldogabbá, akkor az egészért még nem sok történt. Ó, ha a természet, vagyis az érzékek embere megtanulná belátni, hogy értelmének alapelve csak önérdekű, akarati indítéka csak önzés, s emiatt kell rendkívül nyomorultnak és boldogtalannak lennie, akkor megkeresné magában a magasabb elvet és közeledne a forráshoz, amely ezt a princípiumot mindennek adni tudja, mert ez a bölcsesség a lényben. Krisztus bölcsesség, igazság és szeretet. Mint bölcsesség, Ő az értelem princípiuma, a legtisztább ismeret forrása. Mint szeretet, Ő az erkölcs princípiuma, a lényeges, tiszta akarati indíték.

Szeretet és bölcsesség kiegészíti az igazság szellemét, a belső világosságot, amely megvilágítja bennünk az érzéken felüli dolgokat, és objektivitást ad nekik. Érthetetlen, milyen mélyre süllyed az ember a tévedésbe, ha elhagyja a hit egyszerű igazságait és saját véleményét állítja velük szembe. Századunk az értelem és az erkölcs princípiumát, vagyis az akarat indítékát a fejjel akarja meghatározni, pedig ha a tudós urak figyelmesek lennének, biztos előbb megtalálhatnák azokat a legegyszerűbb ember szívében, mint a saját villogó okoskodásukban. A gyakorló keresztény ezt az akarati indítékot, minden erkölcs princípiumát, ténylegesen és valóságosan a szívében találja meg, és ez a következő formulában fejeződik ki:

„Szeresd Istent mindenek fölött, és felebarátodat, mint saját magadat.”

Isten és a felebarát szeretete a keresztény ember akarati indítéka, és a szeretet lénye, maga Krisztus bennünk. Így az értelem princípiuma a bölcsesség bennünk, továbbá a bölcsesség lénye. Az anyagban levő bölcsesség pedig megint Krisztus, a világ világossága. Megtaláljuk tehát Benne az értelem és az erkölcs princípiumát. Mindaz, amit itt mondok, nem hiperfizikai rajongás, hanem valóságos realitás, abszolút igazság, amit mindenki önmaga megvizsgálhat tapasztalat által, amint felveszi magába az értelem és az erkölcs princípiumát, Krisztust, mint bölcsességet és szeretetet. Ő saját magát nevezte igazságnak, és egyedül Ő a bölcsesség és a szeretet. Az érzékek embere egyedül mélységesen el van zárva minden igaz és érzékfölötti abszolút alapja elől. És pontosan az ész, melyet manapság törvényhozónak akarunk trónra emelni, csupán érzéki ész, melynek fénye, mint a rothadó fa halvány csillanása, nagyon különbözik a Nap csillogásától. Az érzékek embere számára nincsen abszolút igazság, ez csupán a belső, a szellem-ember számára létezik, akinek saját szenzoriuma, érzékelője van, vagy pontosabban belső érzékszerve, mellyel fel tudja fogni az érzékeken felüli világ abszolút igazságát. Ez szellemi érzékszerv, mely a szellemi dolgokat olyan természetesen használja a tárgyilagossághoz, mint a külső érzékek a külső dolgokat. A szellemembernek e belső érzéke – ez a szenzorium a metafizikai világ észleléséhez – sajnos még ismeretlen azoknak, akik kívül vannak. Ez Isten birodalmának egy titka.

2. Noumenon: a jelenségek mögötti szubsztancia vagy valóság (maga a dolog, idea), gondolkodás vagy intuíció által felfogható. Ellentéte: Phainomenon, a jelenség, empirikus dolog.

Forrás: Karl Von Eckartshausen: A Felhő A Szentély Fölött, Kiadó: Magyarországi Lectorium Rosicrucianum Egyesület, 2015

 

Add Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. további információk

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close