Frances A. Yates: A Rózsakereszt világossága

Mi a különleges az 1600-as évek Európájában, ha a Rózsakeresztesek történetének fényében vizsgáljuk? Azok a híres Kiáltványok, melyek 1604 és 1616 között jelentek meg, nem csak úgy egyszerűen az égből hullottak alá. Frances A. Yates „A Rózsakeresztes felvilágosodás” (1973) című könyvében egy varázslatos keletkezéstörténetet írt meg, amely azonban nem maradt elvi viták nélkül.

Frances A. Yates Európa tizenhetedik századi történelmének egy feledésbe merült részéről ír, amikor a hermészi és rózsakeresztes gondolkodás nagy szerepet játszott Európában. Hogy ez milyen jelentős volt, és hogyan történhetett meg, hogy ez az időszak eltűnt a történelemből, az az olvasó számára fokozatosan világossá válik. Yates nagy szolgálatot tett azzal, hogy a nyugati ezoterikus hagyomány történetét és annak szerepét a nyugati tudomány és orvoslás keletkezésében az őt megillető helyre állította. Könyvét úgy olvashatjuk mint egy izgalmas, tárgyilagos beszámolót, és így több mint egy történelemkönyv. Mi a különleges Európa 1600-as éveinek időszakában? Az 1604 és 1616 között megjelent Rózsakeresztes Kiáltványok egyszerűen az égből hullottak alá? Ez a könyv megmutatja, hogyan vált ezekre éretté Európa. Yates a bevezetőjében ezt írja erről: „A történelemből eltűnt az az információ, hogy a „Rózsakeresztes kultúra” és a „Rózsakeresztes kiáltványok” összeköttetésben álltak ezzel az időszakkal, és hogy e Kiáltvány alapján indultak el azok a mozgalmak, melyek Csehországban John Dee szereplésével lejátszódtak. Feledésbe merült az is, hogy Frigyes és Erzsébet uralkodásának rövid ideje a hermészi tanok aranykora volt, mely egy Michael Maier vezette csoport által terjedt el, amely gyakorolta az alkímiát, és nagy jelentőséget tulajdonított Dee Monas Heroglyphica-jának. Remélhetőleg ezen történelmi időszak európai eszmekincsének pontos bemutatása kiemeli ezt a témát az okkultizmus ragadós mocsarából, és az őt megillető törvényes és fontos tudományos ismeretté teszi.”

Az1600-as év képét szeretnénk felvázolni. Ez Hollandiában egy aranykor kezdete nagy festőkkel és feltalálókkal. A vallási változások teljes gőzzel elkezdődnek. Az 1555-ös képrombolás után 1568-ban elkezdődik Spanyolország ellen a 80 éves háború. Angliában 1600-ban a reneszánsz dicsősége csúcsán van. Shakespeare még él, és az udvarban játsszák a színműveit. A tudós és okkultista John Dee (elhalálozott 1608-ban) nagy befolyással volt I. Erzsébet királynőre (elhalálozott 1603-ban), aki támogatja Európát az agresszív Habsburgok, a katolikus ellenreformáció szószólói ellen. I. Erzsébetet rendkívül érdeklik az okkult tudományok, és évjáradékkal támogatja azok gyakorlóit. Uralkodása alatt Anglia a reneszánsz csúcspontját éli. Ellenáll a spanyoloknak és ezzel a pápai befolyásnak. A spanyol armada közvetlenül az angol partok előtt szenved hajótörést. Szövetséget köt a holland, a német és a francia protestánsokkal. IV. Henrik Franciaországban támogatja a hugenottákat, de a királyt 1610-ben meggyilkolják. Velencében ellenállás bontakozik ki Róma hegemóniája ellen, és közeledési lehetőséget keresnek Angliához. Dél-Olaszországban Campanella felkelést vezet a spanyol megszállók ellen.

Prágában a mély érzésű II. Rudolf császár (elhalálozott 1612-ben), dacára Habsburg származásának, hevesen harcol a protestánsokkal szemben alkalmazott erőszak ellen. Életének vége felé Csehországban még a vallásszabadságot is bevezeti (amely 1618-ban a 30 éves háborúhoz vezet). Az ő udvarában szívesen látott vendégek a művészek, tudósok, alkimisták és zenészek. Röviden szólva, Európát a megvilágosodás szelleme hatja át – a rózsakeresztes felvilágosodás
bölcsője. Yates az első két fejezetben arról ír, ahogy I. Jakab (I. Erzsébet utóda) a lányát, Stuart Erzsébet hercegnőt férjhez adja Orániai Vilmos unokájához, pfalzi V. Frigyeshez, a térdszalagrend lovagjához, a német protestánsok vezetőjéhez. A Londonban 1613- ban megtartott esküvő soha nem látott pompával és fényűzéssel zajlik le. „A Rajna a Temzéhez csatlakozik, Németország Nagy-Britanniával egyesül, a csillagokból harmónia áramlik erre a házasságra” – tudjuk meg a krónikák leírásaiból és „minden jóérzésű ember örömet és elégedettséget érez a házasság miatt, amely a vallás erős alapját képezi.” A házaspár Heidelbergbe költözik, de előtte Hágában grandiózus fogadtatásban részesül,
melyet részletesen leírnak. I. Jakabtól azt várják, hogy támogatni fogja vejét a spanyolok elleni protestáns szövetségben. Jakab azonban mindazon dolgok ellen van, ami mágikus tudománynak tűnik, és mindent megtesz, hogy azokat megsemmisítse. Ezzel erősen akadályozza lányának Erzsébetnek és az ő férjének törekvéseit. Nem segít nekik.

Amikor Rudolf 1583-ban udvarát Prágába helyezte, a város különböző alkímiai, asztrológiai és mágikus tudományok kutatóinak központja lett a könyvtáraival és „csodakamráival”, ahol a kutató szellem mágikus-technikai csodáinak élhetett. Prága Európa azon embereinek Mekkája lett, akik az ezoterika és a tudományok iránt érdeklődtek. Odakerült John Dee és Edward Kelly, Giordano Bruno és Johannes Kepler. A zsidók zavartalanul folytathatták kabbalista tanulmányaikat. A Husz János által alapított cseh egyház volt az első reformált egyház egész Európában. Rudolf toleranciája kiterjedt a cseh egyházra és a cseh testvérekre, egy olyan testvériségre, amely a tanítást misztikusan magyarázta.

Prága Rudolf idejében teljesen a kelet-európai reneszánsz hatása alatt álló város volt. A város világképek olvasztótégelye volt, titokzatos és izgató, mert nyitott volt az új fejlődésekre.
Amikor Rudolf 1612-ben bekövetkezett halála után a fanatikus katolikus főherceg, Habsburg Ferdinánd Steiermarkból a trónra lépett és a vallásszabadságot ismételten megszüntette, a cseh nemzet ellenállt és felajánlotta a koronát V. Frigyesnek. Frigyes és Erzsébet 1619-1620-ig – Husz János követői – a husziták által megkoronázott államfők, de csak egyetlen télen át (innen a „télkirály” elnevezés). A katolikus bajor főherceg azonban legyőzte a cseh király seregét a fehér-hegyi csatában, majd elfoglalták és feldúlták Pfalzot. A heidelbergi nagy Palatina könyvtár anyagát elszállították Rómába.

Yates erről azt mondja: „Eltűnt egy egész kultúra, a műemlékeit meggyalázták vagy megsemmisítették, és a könyvei és archívumai eltűntek. Akik meg tudtak szökni, azok vagy menekültekké váltak, vagy erőszak, pestis vagy éhhalál által haltak meg az ezt követő szörnyű években.”
A 3. fejezet bevezetőjében azt mondja: „Mi ezt a szerencsétlenül járt reneszánszot, ezt a korán érkezett megvilágosodást, vagy a rózsakereszteseknek ezt a helytelenül értelmezett hajnalpírját kutatjuk ki. Mi volt e mozgalom kiindulópontja, amely a „Rózsakeresztesek Kiáltványaihoz”, a felismerések és belátások ilyen különös korszaka kezdetének bejelentéséhez vezetett? Erre a kérdésre a választ a pfalzi Frigyes körül kialakult mozgalmakban és abban a törekvésében kell keresni, hogy megszerezze a cseh koronát.

Ezt követően a Rózsakeresztes Kiáltványok szerzőjének, Johann Valentin Andrea-nek az életkörülményeit írja le. I. Frigyes württembergi herceg (elhalálozott 1608-ban) alkimista, okkultista volt és kedvelte az angolokat. Stuttgartban, az ő fővárosában, 1603-ban megkapta I. Jakab rendkívüli követétől a térdszalagrend rendjelét. Yates erről így ír:

„A térdszalagrend követének és az őt kísérő színésznek a látogatása a gazdag képzelőerővel megáldott fiatal tübingeni diák, Johann Valentin Andreae számára bizonyosan ösztönző esemény lehetett. 1616-ban írt könyve, A Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője tele van egy bizonyos testvériség vagy testvériségek pompás szertartásaival és ünnepeivel, és színdarabok lebilincselő részleteivel. Mint művészi kifejezések, ezek érthetőbbek lesznek, ha ezeket az Andreae-ra ható korábbi angol befolyások következményeinek látjuk. Ezek mind színészetileg, mind a szertartásokat illetően egy új és eredeti mestermű ihleteként szolgáltak.”

John Dee szerepéről, aki mint tanult ember Németországon át utazva nagy hatást keltett, azt mondja Yates:

„Nincs kétség afelől, hogy Rózsakeresztes publikációkra úgy kell tekintenünk, mint amelyek végső soron John Dee mozgalmára vezethetők vissza. Dee eszmevilága a pfalzi választófejedelem angol kapcsolatai révén érhette el Németországot és terjedhetett el Csehországból kiindulva […]. Izgalmas gondolat, hogy a rózsakeresztesek mozgalma Németországban Dee 20 évvel korábbi csehországi küldetésének kései eredménye lehetett.”

A Yates könyvének (1973) megjelenése után eltelt 40 év irodalomtudományában különféle szakterületek nemzetközi tudósai kimutatták, hogy ez az állítás nem állja meg a helyét. Dacára annak, hogy a Monas Hieroglyphica nagyon érdekes és fontos jelenséget ábrázol, biztonsággal kiindulhatunk abból a tényből, hogy ezek a Kiáltványok Tobias Hess, Christoph Besold és Johann Valentin Andreae körében keletkeztek. Néhány rokon szellemű ember belső körében, hét ember „szeretetszövetségben” keletkezett a Frama Fraternitatis, melyet megragadott Tobias Hess szelleme a „Rózsák Közösségé”-nek elképzeléséből kiindulva.

Ők felülemelkedtek a világi ellentétek mozgalmain, egy olyan közösségből kiindulva, amely egy intelligensen alkalmazott és egyetemes emberszeretet jól átgondolt caritas-szeretetén alapul. Így keletkezett egy új szellemi erő, melyet ez a kör Európában aktiválódni látott: annak a megvalósítását, ami a reformáció alapvető célja volt. És ebből a megvalósításból valami nagyobb keletkezett: egy szellemi apaság, egy személy Christian Rosenkreuz névvel. A szellemi világ egy hatósugara megtestesült, megjelent a húsban és a vérben. A barátságnak, törekvésnek és szellemi kutatásnak és észlelésnek ebben a szférájában a fény valóságosan újraszületik.

Ezután a kitérő után térjünk vissza Yates kiváló könyvére. Arról a kalandról, hogy pfalzi Frigyes herceg Csehország királya lett, azt olvashatjuk: „1614-1619- ig a Rózsakeresztes Kiáltványok feltűnést keltő megjelenésének időszaka. És ez a kaland nemcsak politikailag irányult a Habsburg hatalom ellen. Egy vallási mozgalom kifejeződése volt, amely az évek folyamán erőre kapott, az
Európában keringő titkos befolyások eredményeként. Olyan mozgalom volt, mely a vallási problémák megoldására irányult, miközben egy olyan misztikus irányt követett, mely hermészi és kabbalista befolyásokból keletkezett.” Yates a 4. és 5. fejezetben tárgyalja a Kiáltványokat, és közben kifejti, hogy a Confessio Fraternitatissal együtt Philip á Gabella Consideration brevis-ét is kiadták, amely Dee Monas Hieroglyphica-ján, a misztikus jelen és annak részein, a szent háromszögön, a körön és a négyzeten, valamint a kereszten alapul. Ez a szöveg aztán újra megjelenik mint a Kiáltvány része, Yates szerint ez egy újabb jele annak, hogy a Kiáltványokat Dee inspirálta.

Ezután Yates fontos ismereteket tartalmazó fejezeteket nyújt át az olvasónak Andreae-nak Robert Fluddal és Michael Maier-rel való kapcsolatáról és ezeknek a Kiáltványokhoz fűzött megjegyzéseiről. Franciaországban, Angliában és Itáliában is feltűnést keltettek a Kiáltványok (8,9 és 10 fejezet). Boccalini (elhalálozott 1613-ban) írt egy szatírát,
amelyből a következő részletet a Fama Fraternitatis-ba is beillesztették, s amiből világossá válik, hogy Velencével is fennálltak kapcsolatok:

„A szörnyű gyűlölet és irigység, amely az embereken jelenleg uralkodik, a mi korszakunkban nagy zavart okozott. Ezek ellen a rossz befolyások ellen – reményeink szerint – minden segítség a szeretetnek, a kölcsönös jóindulatnak és szent testvéri szeretetnek a nagy beáramlása által jön majd el, ami pedig Isten legfontosabb parancsolata. Ezért kell nekünk minden ügyességünkkel a gyűlölet okait, mely ezekben a napokban az emberek szívét uralja, eltávolítani.”

Egy másik kapcsolat Campanellához fűzte. Ő a spanyol megszállók elleni sikertelen felkelés után a börtönben megírja a Napvárost, az ideális várost, ahol a papok a gyakorlatba átvitt hermészi gondolkodás alapján vezetik a várost. A kéziratot német tanítványai elvitték Németországba Andreae-nak, aki szintén könyvet írt később Utópiáról: a Christianapolist.

A 11. fejezetben Yates Andreae lehetséges indítékait tárgyalja arra vonatkozóan, hogy (nyilvánosan) miért távolodott el a Rózsakeresztes Testvériségtől. „Nem kétséges, hogy Andreae komolyan aggódott az 1617-es fejlemények, a rózsakeresztesek okozta felháborodás miatt. Mivel belátta, hogy az az ügy, amit ő szolgálni akart, káros lett, megpróbálta az erős áradatot megfékezni és levezetni.” Andreae a Christianapolis előszavában azt írja: „Tüzes szellemű emberek megfontolásra és szellemi megújulásra szólítanak fel, a krisztusi Szellem új kiáradásának elterjesztésére ezen időkben. Egy bizonyos testvériség megígérte ezt, de ehelyett a legnagyobb zavar keletkezett az emberek között.” Erre megteremti a Societas Christiana-t, feltehetően ugyanazzal a céllal, más név alatt.

Fejezetek következnekmégComeniusról, a tudományok akadémiájáról, Elias Ashmole-ról, Newtonról és a Rózsakereszt alkímiájáról, és a Rózsakeresztesek és a szabadkőművesek kapcsolatáról. Yates erre idézi az 1676-ban nyomtatásban megjelent első bizonyítékot:

„Közöljük, hogy a modern Kabal-miniszterek, akik
a zöld övet viselik (II. Károly idejében öt befolyásos
miniszter) a régi Rózsakeresztes Testvériséggel, a
hermészi adeptusokkal és az elismert szabadkőművesek
társaságával a következő november 31-én együtt
szándékoznak vacsorázni…” (november 30 napos)

A könyv a „Rózsakereszt világossága” című fejezettel végződik. Ez a szerzőnő tanulmányainak összefoglalása. Az ő végkövetkeztetése: „Remélhető, hogy mint az európai történelem igen fontos fázisa, a német lelkesültség ezen összetett és gazdag témája most komoly figyelmet fog kelteni. Figyelemre érdemes azonban az a hangsúly, melyet a Rózsakereszt az előttünk álló megvilágosodásra helyez, amire e könyv címe utal.

A világ, mely a végéhez közeledik, új megvilágosodásban részesül, amikor az ismeretek terjedése – amelyeket az előző reneszánsz időszakában szereztünk meg – roppant módon és méretekben kiszélesedik. Új felfedezéseket tesznek, és egy új időszak kezdődik. És ez a megvilágosodás mind befelé, mind kifelé sugárzik. Ez egy szellemi világosság belülről, mely az emberben új belső lehetőségeket fed fel, mely megtanítja őt a saját méltóságát és értékeit jobban megérteni, és belátáshoz juttatja azzal a szereppel kapcsolatban, amit az isteni terv szerint fel kell vállalnia kifelé.” És a Via Lucis-ból való idézettel zár, melyet „Comenius Famajának is neveztek”, mely mindkét megvilágosodás mottója lehetne:

„Ha az egyetemes bölcsesség egy lámpását
meg lehet gyújtani, akkor az sugarait az emberi értelem
egész színképére kiterjesztheti, úgy, ahogyan a napfény
napfelkeltétől napnyugtáig kiárad, és az emberek
szívében öröm gyullad, és az ő akaratuk irányultságát
transzformálja. Mivel, ha ebben a ragyogó világosságban
a saját sorsukat és a világét világosan maguk előtt
látják, és megtanulják, hogy miképpen kell azokat az
eszközöket használni, melyek tévedhetetlenül a jóhoz
vezetnek, akkor miért ne tennék ezt?”

Add Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. további információk

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close