Barbelo: A cselekvés misztériuma

A tettek eltévedt agóniájában élünk.

Megannyi pokoli küzdelem, évezredek feszült igazságvadászata hasztalan. Gyomrunk az életet megemészteni nem tudván, a sok öklendezéstől kifordult, s az élet
szentségét bélsárral kentük össze. Ebből hagyományt
és szokást csináltunk.
Templomaink a gettóktól és a szegény negyedektől,
sőt még a luxus szépségszalonoktól sem különböznek.
Elégedetlenkedés és panaszkodás mindenütt. Ennek
oka egy és ugyanaz. A tetteink hiábavalóságának fájdalma.
Miért?

Mert minden embernek neked is, valójában
egyetlen és valódi kötelessége teremtőjéhez
visszatérni.

Azonban hiába próbálkozol ezerféle módon, nem megy
tudom. Szenvedsz, és szenvedésed másképp enyhíteni
nem tudván, panaszkodsz, káromol, rágalmazol, és aki
körülötted van azt bántod azzal amit teszel, mondasz,
vagy épp az ellenkezőjével, amit nem teszel,nem mondasz.
Ez van. Igen, te is és én is.
„Nincs köztünk jó, egyetlen egy sem.” Mondja a Szentírás.
Tudom, hogy megbántalak azzal, amit leírok. De leírom.
Mindenesetre úgy tűnik: a lényeg felett elszalad legtöbbünk tekintete, mint ahogy egy magaslatról a szép
erdőségben gyönyörködve nem gondolunk a prédáját éppen marcangoló ragadozóra, sem a rothadó aljnövényzet alatt hemzsegő férgekre, lárvákra.
Megelégszünk a látvánnyal. Elég a látszat., az igazság
teljessége nélkül.
Noha a belátás nem sajátom, igaznak vélem, ezért
megosztom.Csak azt sajnálom, hogy a forrása elveszett.
De az üzenetéért hálás vagyok.

A cselekvésünk hamis.
Minden tettünk abnormális tévedésből indul ki, ami Istent keresi. Istent nem lehet megtalálni, mivel mindenütt
jelen van. Mindenben. Még a keresésünkben is. Fel kell
hagyjunk ezzel a végtelen energia és idő pocsékolással.
Mert lelki békénktől magunkat nem űzhetnénk ennél
távolabb semmivel.
Mit kell tegyünk tehát hogy elérjük a teljességet? Hol
van a boldogságod? Magadba kell tekinteni. Isten benned van. Egyszerre immanens, bennlakó és transzcendens, mindent átható. Keresi a kapcsolatot önmagával
általad.
A kapcsolatot pedig egyetlen egy dolog, a tett eleveníti
meg.
Hogyan?

Istent meglátni a belső csendben lehet. Abban
a templomban, amit a szívedben kell újjá építeni. Ezzel Őt még elérni nem, de látni, hallani és
érezni lehet. A távolság azonban felfoghatatlan
még. Egy egész örökkévalóság választ el.

De a szíved templomában, Isten szelleme lángra lobbanthat téged is. ez nem egy vallásos lőzung, sem
ezoterikus vagy misztikus megmondás. Ez az igazság a
legegyszerűbb tényszerűségével.
A teremtés ereje, a létezésed elsődleges oka megelevenedik benned és azt kéri tőled: valósítsd meg a rád
bízottat. Ő megmutatja lépésről, lépésre, tettről tettre a
hazavezető utat.
A teljességhez, a valódi boldogsághoz, önmagadhoz
vezető ösvényt.
Így, amit napról napra, pillanatról pillanatra belátás útján megkapsz, azt kell megvalósítani. Egyedi, neked
szól. Taníthatatlan, utánozhatatlan és megismételhetetlen. Egyetlen segítőd, a szívedben lakik. Hallgass rá. A belső csendben szól hozzád.

Ha követed,tetteid lesznek annak a hídnak az építőkövei,
amely az időből az örökkévalóságba vezet, és a napok
öröme teljes lesz, derűs mint a napraforgónak, mely
tekintetét a napról le nem veszi.
Honnan tudod, hogy a megfelelőt teszed?
Onnan, hogy az istenit megnyilvánító cselekedetekbe az egódnak egy picit mindig bele kell halnia. Nem
egyszerű belátni, hogy nem vagy több senkinél, nem
vagy különlegesebb egy embertársadnál sem.

Add Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. további információk

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close